"Elkelne egy aranyhal..." - Riport Zsámboki Anna igazgatónővel

Egy olyan irodában ülök, ahol folyton nyüzsgés van, hol a vezetékes, hol a mobiltelefon csörög, a kopogtatások hangja olyan rendszeres, hogy szinte az atmoszférához tartozik. Az asztalon sorakozó dokumentumok, mappák és vaskos jegyzetek is mutatják, hogy ebben a helyiségben intenzív és kemény munka folyik.

Sárosi Gábor: Milyen érzés a Humán Középiskolát vezetni?

Zsámboki Anna: Kettősség van bennem. Egyrészt jó érzés, hogy egy ekkora intézménynek lehetek az igazgatója, ami megtiszteltetés számomra. Másrészt pedig, hat intézményegységet irányítani nagyon nehéz; a napi operatív feladatok óriási terhet rónak rám. [kopognak, majd egy rövid telefon az önkormányzattal]

S.G.: Ott tartottunk, hogy nehéz feladat a vezetői szerep betöltése. Mikor kezdődik nálad egy tanév?

Zs.A.: Az előző tanév vége felé már megkezdődik, de ha még korábbra akarok tekinteni, akkor minden évben, szeptemberben, nekünk előre le kell adnunk a következő tanév tervezetét, hogy mit szeretnénk elindítani. Az induló tanévben gyakorlatilag az előző egy év munkája már benne van. Például a 2012/2013-as tanévben változás, hogy a nyelvi előkészítő osztályok helyett két tanítási nyelvű osztályokat indítunk majd. Bizony már most elkezdjük szervezni, hogy a célnyelven történő tanításhoz a megfelelő kollégák 2012 őszére meglegyenek.

S.G.: Tehát egy évre előre kell dolgozni. Számodra a nyár mikor ér véget?

Zs.A.: Augusztus 20. utáni első munkanapon már itt ülök az irodában. Az előtt pedig a nyári ügyeleti napokon vagyok itt elérhető.

S.G.: Mennyi diák kezdte meg a tanévet idén a Humán Középiskolában?

Zs.A.: Ha kinyitom a megfelelő dossziét, már meg is tudom mutatni. [rövid keresgélés, magabiztos mozdulatokkal] Idén, a kilencedik évfolyamon 355 szakközépiskolásunk és 212 fő szakiskolásunk kezdte meg a tanévet. Tehát közel hatszáz kilencedik osztályos. Nomeg az érettségi utáni szakképzősök és a gimnáziumi felnőttoktatásban résztvevők. És persze a régiek, összesen több mint 3000 diák.

S.G.: Mennyire szokott ez a létszám megváltozni az első év után?

Zs.A.: Valamennyi lemorzsolódás van, de ez nem számottevő.

S.G.: Érdeklődnék kicsit a szabadidődről, ha lehet. Nyáron van e időd bepótolni azt, amit évközben, a munka miatt halogatsz, gondolok itt a kikapcsolódásra, sportolásra, szórakozásra?

Zs.A.: Számomra a sport nagyon fontos, mert sok szépet kaptam/kapok tőle. Minden héten kétszer-háromszor futok, évközben is. Ez az alap nekem; egy aktív kikapcsolódás. És nyáron arra a két hét adriai pihenésre is igen nagy szükségem van.

S.G.: Évközben mi az ami még belefér a hétköznapokba?

Zs.A.: Színházba szeretünk járni a férjemmel, esetleg kirándulni, ha van rá időnk, utazni mindenféleképpen.

S.G.: Látom, hogy nagy energiát fektetsz abba is, hogy az intézményegységekben dolgozó kollégáknak legyen lehetősége megismerni egymást, jó hangulatban eltölteni együtt egy kis időt. Milyen események adnak ezekre lehetőséget?

Zs.A.: Két programot minden évben megszervezünk, és én nagyon bízom benne, hogy egyúttal komoly hagyományt is teremtünk ezzel. Az egyik, a „Gasztrocsata” elnevezésű program. Úgy látom, hogy kedvelik a kollégák, minden évben próbáljuk másik intézményegységben megrendezni. Ami a legnagyobb dolog, hogy meg is jelennek szép számmal az eseményen. A másik amihez nagyon ragaszkodom, az a nemzetközi, vagy országos eredményeket elért tanulók és felkészítőik köszöntése május végén. Úgy gondolom, hogy mindkét rendezvény komoly hagyomány lesz.

S.G.: Mi ilyenkor évkezdésnél számodra a legnagyobb feladat?

Zs.A.: Az év elindítása maga. Ez pedig sokszáz apróságból áll, de ha egy is hiányzik...

S.G.: Van e jelenleg valamilyen tanárból hiány?

Zs.A.: Matematika-informatika szakos tanárt keresünk. De mivel már elkezdődött a tanév, próbáljuk az intézményegységekből a meglévő kollégákkal kiegészíteni a fennmaradó helyeket.

S.G.: A továbbtanulási arányokról akartam még kérdezni, mennyien választják a felsőoktatást a Humán Középiskolából?

Zs.A.: Természetesen azok a tanulók, akik jobb eredményekkel zárják a középiskolát, azok továbbtanulnak, de nem minden intézményegységben egyformán. Én azt gondolom, hogy a 35-40%-uk biztosan továbbmegy, és megállja a helyét, de ez intézményegységenként eltérő, például a Kadában biztosan több. A másik része a tanulóknak, legnagyobb örömünkre a saját szakképzéseinkben marad meg, például a Szent-Györgyiben. A többiek pedig a szakmájuknak megfelelően elhelyezkednek. Nyilván vannak pályaelhagyók, lesznek olyanok, akiknek nem lesz munkájuk. Ezt megpróbáljuk egy saját belső rendszeren követni, és minden évben foglalkozunk vele, hogy hová kerülnek a gyerekek.

S.G.: Mennyire keresettek azok a szakmák, amiket az intézményegységek kínálnak? Mennyire tudnak a végzettségükkel a diákok elhelyezkedni?

Zs.A.: A fenntartó és az RFKB (Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság) meghatározza, hogy mely szakmákat indíthatunk és milyen létszámmal. Tehát igen szűk a mozgásterünk. Eddig mindenesetre képzéseink nagy többsége piacképesnek bizonyult.

S.G.: Vannak e olyan fejlesztések, újítások, amiket fontosnak tartasz, vagy kiemelnél?

Zs.A.: Az előző tanévben a TISZK TIOP 3.1.1. pályázatának keretein belül, a Kadában eszközfejlesztés, új taniroda, videokonferencia terem kialakítása történt meg, illetve a Szent-Györgyiben egy rekreáció-egészségfejlesztő gyakorlati képzőhelyet alakítottunk ki, a régi konyha átalakításával. Kicsit korábban pedig a Kocsis tanüzemében kezdtük meg egy mikro szaporító labor kialakítását, ami nagyon sokat segít a szakképzésben. Folyamatosan próbáljuk a Széchenyinek a tancukrászatát, illetve a tankonyháját eszközökkel újítani, fejleszteni. Nagyon sokat jelentenek a pályázatok, szinte csak ezek adnak lehetőséget a fejlesztésre és megújulásra.

S.G.: Szép és jó dolog, ha valami megújul, de a későbbi fenntartásra és karbantartásra milyen források állnak rendelkezésre?

Zs.A.: Ez az egyik legnagyobb probléma. Egy részét a fenntartónk, az önkormányzat finanszírozza, másik részét pedig próbáljuk több forrásból kigazdálkodni, sokszor igen nehéz a helyzet, de szerencsére eddig sikerült megoldani a legproblémásabb eseteket.

S.G.: A többi forrás, gondolom támogatóktól, esetleg a diákok családjától, alapítványoktól érkezik.

Zs.A.: Igen. Például, a termek tisztasági festését sokszor az osztályközösségek, vagy a lelkes szülők vállalják magukra. Nekik mindig nagyon hálásak vagyunk. Akiknek van rá lehetőségük, az iskolai alapítványt támogatják, leginkább ilyen formában tudnak segíteni.

S.G.: Mennyire vagy kapcsolatban a diákokkal, vagy a szülőkkel?

Zs.A.: Amióta az integrált intézményeknek vagyok az igazgatója, úgy érzem, hogy pont az oktatástól távolodtam el, a gyerekektől. Éppen ezért örülök annak, hogy ha bármelyik intézményegységbe elmegyek, mindig találok ismerősöket, rám köszönnek, és ez nagyon jól esik.

S.G.: Tanítasz még?

Zs.A.: Sajnos nincs órám, de komoly nosztalgiával gondolok azokra a szép időkre, amikor még voltak.

S.G.: Vannak olyan diákok, vagy szülők, akik közvetlen hozzád fordulnak segítségért?

Zs.A.: Természetesen. Mindig nyitva áll az ajtóm, szoktak keresni átjelentkezési kérelmekkel, de sokszor magánjellegű problémákkal is. Nagyon bízom benne, hogy a tanulóink engem úgy ismernek, hogy bármikor bejöhetnek hozzám, ha gondjuk, bajuk támad.

S.G.: Mennyire vagy informált az intézményegységekben történő eseményekről, gondolok itt diákcsínyekre, konfliktusokra stb.?

Zs.A.: Igyekszem naprakész lenni, de lássuk be, több, mint 3000 diák és legalább ennyi szülő esetében ez lehetetlen. Persze a kollégák is gyakran szólnak, főleg, ha tőlem remélik a megoldást.

S.G.: Mindenben?

Zs.A.: A problémás esetekben mindig. Úgy gondolom, tudok is nekik segíteni.

S.G.: Mi a helyzet a droggal, vagy az agresszív hajlamú diákokkal? Vannak-e kifejezetten erre a célra tréningek, képzések, foglalkozások?

Zs.A.: A drogprevencióra pályázunk minden évben, az intézményekben pedig nekünk is vannak szakembereink akik ezzel foglalkoznak. Belső továbbképzéseket szervezünk, iskolapszichológusunk van, aki az összes intézményben az ifjúságvédelmi felelős, nagyon sokat segít nekünk, akár a szülőknek is.

S.G.: Milyen helyzetben van manapság az ifjúság, jellemző-e a céltalanság, motiválatlanság, mit tapasztalsz?

Zs.A.: Sokszor nincs jó családmodell a gyerekek előtt, a szociális hátrányok mindegyike föllelhető. Mindenkor, minden korosztálynak megvoltak és megvannak a maga problémái. Mi, akik régóta a pályán vagyunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyre romlik a helyzet és egyre több a gond. És ez lehet, hogy tényleg így is van. Az biztos, hogy a felsoroltakon kívül sokan érzik helyzetüket kilátástalannak és a jövőjüket bizonytalannak. Az ifjúsági felelősök feladata az utóbbi évtizedben óriási mértékben megnövekedett. Lehet, hogy régebben nem jelentkezett ennyi probléma?

S.G.: A Humán Középiskola a gyerekek fegyelmezésében szigorúbb, vagy liberálisabb iskolának számít?

Zs.A.: Ezt a legilletékesebbektől, a tanulóktól kéne megérdeklődni, de úgy gondolom, hogy kellő szigorral és megfelelő empátiával közelítünk a gyerekekhez, és ez megtérül.

S.G.: Utolsó kérdésként: Mondj egy kívánságot, ami elősegíthetné, hogy a Humán Középiskola még jobban működhessen. Mi lenne – az anyagiakat félretéve –, amire szükség lenne?

Zs.A.: Akkor ez az egy kívánság az lenne, hogy ne tegyük félre az anyagiakat! Szerintem a Humán Középiskola a jelenlegi lehetőségek között egyébként elég jól működik. De azért elkelne egy aranyhal, akitől hármat kívánhatnék. Vagy két aranyhal...

(A riportot készítette: Sárosi Gábor)
Kecskemét, 2011.09.16.